BEMUTATKOZÁS:

LÁSZLÓK GYULÁNÉ - NÓRI VAGYOK, MINT A HUNGARY WHITE PULI TENYÉSZTŐJE.

Hogyan is kezdődött el  az én puli tenyészetem???, amit sokszor én úgy értelmezek, hogy én nem is vagyok tenyésztő, hanem csak egy hobbis.

Nagy szeretettel köszöntök és üdvözlök minden puli szerető, kedvelő és a jövendőbeli pulis gazdit.

1984-ben, amikor a társasházunkból kiköltöztünk kertes családi házba, minden vágyunk az volt, egy szép kutya legyen az udvarunkon.

A férjem már nagyon várta, hogy otthonunkba egy szép komondorral büszkélkedhessünk. Sokat foglakoztunk ezzel a gondolattal, míg megyénkben /Nógrád/  Rétságon vásároltunk egy Cudar névre hallgató törzskönyves fiú pulit, aki nagyon nagy szereteben neveltünk. Egy kedves , barátságos komondor kutya volt. 

Nagy volt a boldogság a családban. és, hogy milyen szép tekintélyes jószág, és ahogy telt, múlt az idő, be lelkesedtünk, hogy hozunk hozzá egy társat. El is mentünk Szeged mellé Mélykútra, és egy nagyon szép kislány komondor kölyköt sikerült megvásárolnunk, aki Hanka névre hallgatott. A két komondor, nagyon nagy megértésben volt. 

Elhatároztuk, hogy tenyészteni fogjuk őket. El is kezdtünk kiállításokra járni, ahol megmérettettük őket, és nagyon szép eredményekkel büszkélkedhettünk velük. 

Így elhatároztuk, hogy tenyésztésbe kezdünk, a tenyésszemlén is nagyon kiemelkedő bírálatokat kaptunk róluk.

Ezek után, már csak azt vártuk, hogy a frigy összejöjjön, de sajnos ez nem jöhetett létre, mert egy nagy tragédia történt, a Hanka lány komondort megmérgezték. Az állatkórházban azonnal rohantunk, amikor észre vettük, hogy fuldoklási tünetek jelentkeznek nála, és attól a perctől kezdve próbálták menteni szegény kutya életét infúzió, gyógyszerek stbb..... Ez kb. több, mint egy hétig tartott, de minden alkalommal haza hoztuk őt, de ezt az állapotot látni a gazdinak az valami borzalom. Én teljesen összeroppantam, és még amikor megtudtuk a boncolás után, hogy a mája és a tüdeje teljesen szivacsossá vált, szétrobban, és olyan nagy méreg anyagot kapott, hogy akár 60 kutyának is elegendő lett volna ez a méreg. 

Az a tettes, aki ezt a fájdalmat okozta nekünk, sajnos nem volt ismeretlen.

Ezek után a tragikus esemény után  én annyira magamba roskadtam, hogy csak sírtam, sírtam, és nem tudtam feldolgozni azt, hogy egy ember, hogy lehet ennyire gonosz, lelketlen egy kutyával szemben. És még az ilyen ráadásul hívő is.

Egyik barátunk az én fájdalmamat láttván, és hogy lelkileg engem rendbe tegyen, váratlanul megajánékozott egy fehér fiú pulival,  akit a származási lapja szerint Gyopárnak hívtak. Kállításra nem hordtunk, de nagyon szép formás, rövid, fekete pingementtel rendelkező puli volt. Közben hoztunk hozzá egy társat, és egyértelmű volt, hogy szeretnénk kis utódokat. Ezek a kölykök nem voltak törzskönyvezettek, mivel a mama nem volt törzskönyvezett, csak az apa. Sok kis utód volt, ebből a párosításból, amiből meghagytam egy kislányt a Bogit, így már 2 lány volt, akiknek szép utódaik lettek. akikre máig is büszke vagyok. Sajnos a fiú puli gyógyíthatatlan bőrbetegségben szenvedett, állandó állatorvosi kezelések sorozata, majd 9 éves korában fájó szívvel, eltávozott tőlünk. 

Ahogy a napok teltek, a lányok fiú puli nélkül, és a tüzelési időszakok nagyon izgalmasak voltak. 

Idegen kutyusok bátran bejöttek kerítésen keresztül is, hogy a lányokat megkörnyékezzék. A várva-várt frigy nem jött nekik össze, mert az előszobában voltak elzárva, az udvarra, pedig csak felügyelettel lehettek kint az udvaron. 

Szó szerint nem volt előttük kerítés. No ez így ment addig, míg az idegen kutyusok a bejárati ajtónkat majdnem szétrágták, és úgy döntöttünk, hogy kell vennünk egy fiú pulit, hogy ezt megakadályozzuk, mivel addig míg a fiú puli  volt a portán, az idegen kutyák nem tették be a lábukat.

Ezek után foglalkoztatott a gondolat bennünket, hogy vennünk kellene egy puli fiút, és ha már veszünk, akkor törzskönyvezett legyen, és ne kölyök, hanem, aki már megtudja védeni a pui lányok becsületét.

Több kutyújságot vásároltam, de sajnos csak kölykök voltak eladók, és így arra az elhatározásra jutottunk, hogy megtaláltuk az "A" kutya újságban a  Puli klub elérhetőségét, és megkerestem a klub elnökét, hogy segítsen nekem ez ügyben. Rövid idő után telefonon megkeresett és örömmel vettem a hírt, hogy Pellérden Sas Noéminak /akinek az első tenyészalomja született/ az ő tenyészetében vannak ilyen idős pulik. Ez azért volt, hogy még ilyen korban is nála voltak, mivel javítani akart a fehér puli állományon, mert nagy volt a beltenyészet és ezért nem adta el őket kölyökkorban, mert szerette volna őket szakmai szemmel követni, hogy a párosításból milyenek lesznek az utódok, miket örökítenek, miket nem. 

Sas Noémival ezek után felvettem a kapcsolatot, és hosszú huzavona után úgyhatározott, hogy mégis vehetek tőle egy pulit, de azzal a feltétellel adta, hogy megkér bennünket szépen, vigyük el kiállításokra. Én a férjemre ránéztem, és mondtam neki, hogy ebben a korban?? én járjak kiállításokra?? , a válasz az volt a férjemtől, hogy van aki vadászik, van aki horgászik, mi pedig eljárunk kiállításokra, és a puli elvisz bennünket világot látni. A vétel megtörtént, és Juhászbarát Áldás 2002.-márciusában került hozzánk. Az első napokat, valamint  éjszakákat természetesen a családdal tölti el a kiskedvenc szokás szerint, míg meg nem szokja a környezetet, valamint bennünket, és, így ő bent is aludt.

Felkészültünk arra, hogy álmatlan éjszakáink lesznek, de pont az ellenkezője, síri csend, egész éjjel. Reggel mikor kikászálódtam az ágyból, sehol nem találtam az Áldást. Hívtam, kerestem, de semmi válasz. Minden bútordarab mögé benéztem, többek között a francia ágy alá is,  és akkor látom, hogy Áldás  ott lapul alatta. Bebújni betudott, de már ki nem tudott jönni, és így felemeltük az ágyat, hogy sértetlenül kitudjuk venni őt, majd magunkhoz öleltük és mindannyian boldogok voltunk.

Kimentem vele az udvarra, és életemben nem láttam olyan piruettet, mint amilyet ő véghez vitt, az a boldogság, az a vidámság, kár, hogy nem tudtam megörökíteni. Ez felejdhetetlen szép emlék számomra máig is. Ez történt 2002.-ben.

2003-ban szintén elhatároztuk, hogy veszünk az Áldásnak egy partnert, amit már a kiállításokon eldöntöttem, az nem lesz más, mint a Dovalovszki Zoltán tenyészete, vagyis a Marasteleki kennel. Annyira megtetszettek a kiállításokon a pulijai, az a csodálatos beállás, gyönyörű mozgás, és kiegyensúlyozott jó természet. Így 2013.-ban megvásároltam tőle a Marosteleki Harapkát. 

Sok kiállításon megméretettem őket, akikre nagyon büszkék lehetünk - tenyésztőjükkel együtt. Európagyőztes, Világgyőztes, többszörös Championátussal  és hadd ne soroljam fel azt a sok elért szép eredményt, amit ők kaptak.

Ebből a házasságból egy alom született, mivel császármetszéssel jöttek világra én úgyhatároztam, hogy többet nem is kockáztatom a Harapka /beceneve: Morzsika / egészségét.

Ebből az alomból nagyon igéretes kölykök születtek, /4 lány és 1 fiú/ majd ők is folytatták szüleik hobbiját a kiállításokon való megmérettetést, ahol szintén világgyőztes, európagyőztes, többszöri Chamiponátussal büszkélkedhetünk, és hadd ne soroljam fel itt is az eredményeket.

Ebből az alomból én meghagytam magamnak az Angi nevű puli leányzót, akire szintén nagyon büszke vagyok, és már gyönyörű utódokkal büszkélkedhetünk itt is, mert az utódok is nagyon szép eredményeket érnek el, ugyanúgy, mint a szüleik, vagy a nagyszüleik Juhászbarát Áldás és Marosteleki Harapka.

Köszönöm figyelmeteket, és köszönöm Nektek, hogy ezt a kicsit hoszú lére eresztett kis beszámolómat elolvastátok.

További böngészést honlapomon!

Jó egészséget, jó pulizást kívánok, és üdvözlöllek Benneteket nagy szeretettel: Nóri.